2018. január 8., hétfő

Az önmagát .....


Drágáim!

Az önmagát vesztett ember tele van panasszal, vádaskodással, és ezt rendre embertársaira zúdítja,
A jótanácsot meg sem hallja, ön-ön mókuskerekét hajtja.

Meg tudod e neki engedni, hogy így tanuljon mindaddig, míg ettől meg nem csömörlik?
Bevállalod e az "együttérző" lelki szemetesláda szerepet, vagy békéd-örömöd energiáját megtartod?

Ez utóbbi esetén ember-társad ilyenkor vagy lenyugszik,
vagy mondvacsinált sértődöttséggel faképnél hagy, még ragaszkodik konfliktusokkal telt világához.

Átlátod e  társaid ego játékát?
Azt magadra veszed, vagy szeretetben elengeded?

Ki konfliktusra vágyik, úgyis menni fog,
hiszen nem kapja meg tőled a remélt energia többletet, legalább is így hiszi,

mert a szó nélküli szív-szeretetet befogadni még képtelen.
Ilyenkor ész érvek, vagy bármi más segítő szándék hasztalan annál, ki konfliktusokat akar.

Ők nagy tanítói neked, segítségükkel levizsgázol energetikából ,
minek a tárgya, tudsz e magas rezgésen maradni ego-s környezetben
      I   OPTA   HE     és     SIPOLLA   SHE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése